Nem mindig könnyű megőrizni az örömöt és átadni azt az embereknek, vannak pillanatok, amikor tényleg szomorúak vagyunk, és csak ezt tudjuk kifejezni.

Ha épp egy ilyen pillanatot élsz át, akkor az itt hozott szövegek közül néhány talán megfelel neked. Nézd meg őket, és oszd meg őket nyugodtan!

A szomorúság nem választás, ez egy érzés, ami a szívünkből fakad, és ami ellen nem tehetünk semmit, csak érezzük és várjuk, hogy elmúljon.Ma így érzem, hogy el kell fogadnom a szomorúságot, hagynom kell, hogy átjárjon.Nincs más választás, úgy tűnik, a szomorúság a sorsom.

Az élet nem mindig igazságos, nem mindig engedi, hogy döntsünk, egyszerűen lenyomja a torkunkon az eseményeket, amelyek fájnak és sebeznek minket. A fájdalom, amit érzek, óriási, a mellkasomba nem férő szomorúság ömlik a szememből. Remélem, hogy egyszer elmúlik, remélem, hogy minden jobbra fordul, de ma tényleg csak a sarokban akarok maradni és várni, hogy elmúljon.

Az igazság az, hogy az emberek fütyülnek rád, azt mondják, amit gondolnak, nem mérik a szavaikat, nem kímélik a kritikát, szeretnek pletykákat terjeszteni. Nem érdekli őket, hogy mennyire fáj, nem érdekli őket, hogy milyen hatással van rád. A szomorúság a mellőzés eredménye. És ma már tényleg nem tudom legyőzni ezt a gyötrelmet.

Vannak pillanatok az életben, amelyek csak az emlékezetben maradnak meg, és bármilyen jók is, lehetetlen kontrollálni a szomorúságot, amikor visszaemlékezünk rájuk. A mai nap arra való, hogy újra átéljem azokat az emlékeket, amelyek szétszakítják a szívemet, amelyek szétzilálnak, amelyek olyan módon hatnak rám, amit nem tudok kontrollálni. A mai nap arra való, hogy szomorú legyek, és csakis.

Semmi, amit mondhatsz, nem lesz képes begyógyítani egy szomorú szív sebeit. Valaki, aki szenved, nem fog hirtelen meggyógyulni a te tanácsaiddal. Valakinek, aki szenved, szüksége van szeretetre, szeretetre, társaságra, valakire, aki mellett marad, aki tartja a hullámot, nem kritizál, csak ott van mindenben. Értsd meg, a szomorúság nem fog meggyógyulni a te tanácsaiddal, de a hozzáállásod sokat tehet.különbség valakinek az életében.

A szomorúság azt jelenti, hogy visszatekintünk, látjuk mindazt, ami elmúlt, és tudjuk, hogy semmi sem tér vissza, hogy a boldogság nem valami állandó, hogy jön és megy, hogy az élet továbbra is nehéz lesz velünk. Ma nem könnyű túllépni rajta, ki tudja, talán holnap sem múlik el ez a szomorúság.

A csalódás a legsúlyosabb seb, amit egy szív elszenvedhet. Apránként öl. Egyenként megsemmisíti az elvárásainkat, mindent színtelenné tesz, az öröm elveszíti az értelmét, úgy tűnik, hogy még a szerelem sem ér semmit. A csalódás ma elkapott, és tényleg nincs más választásom, mint elfogadni ezt a szomorúságot. A szívem sír.

Amikor a lélek szomorú, a könnyeket nem lehet visszatartani. Ezért sírok, sírok, mint egy elveszett gyermek a világban. Nem látok több reményt, nem látok több kiutat, ma már csak sírni akarok és álmodni, hogy egyszer ez már csak emlék lesz.

Vannak szomorúságok, amelyek olyan mélyek, hogy még az idő sem képes meggyógyítani őket. Nagyon jól ismerem őket, tudom, mert e láda mélyén őrzök néhány szomorúságot, amelyekről tudom, hogy soha nem fogom tudni elhagyni, ezek a lélek sebei, sebek, amelyek egyszer-egyszer újra véreznek, hogy a fájdalom és a gyötrelem, a szenvedés és a kétségbeesés idejének emlékeit hozzák elém. Á! Bárcsak egy nap felfedezhetném az ellenkezőjét.

Szomorúnak és magányosnak érzem magam.Talán a legnehezebb dolog ezzel szembenézni, tudni, hogy senki sincs ott, amikor igazán szükséged van rá.Tudni, hogy senki sem törődik veled, hogy nem számítasz semmit.Ez úgy fáj, mint egy kés, ami a szívedre van szúrva.

A mai szomorúság nem átmeneti, azért jött, hogy maradjon. Mondtam, hogy nem sietek, hogy egy kis időt kiveszek, hogy még nagyon sok mindent meg kell tanulnom, főleg azt, hogy ne bántsam magam annyira olyan emberek hozzáállása miatt, akik egyszerűen nem törődnek velem. Ma, holnap, holnapután, ki tudja, az egyetlen megoldás, hogy elfogadom és kivárom, hogy ez az egész elmúljon.

Vannak emberek, akik egyszerűen nem tudják, mennyire fájdalmas a hozzáállásuk, és mennyire elszomorítanak minket. Ezek az emberek azt hiszik, hogy erősek vagyunk, mint ők, nem mérik fel senki érzékenységét, nincs bennük empátia. Nekem ez a szomorúság marad, szomorúság a tudat miatt, hogy a sors ilyen kegyetlen embereket állított az utamba, és hogy erő kell ahhoz, hogy mindezt legyőzzem. Olyan erő, amiről nem is tudom, hogy megvan-e bennem.

Szomorú dolog ránézni az emberekre, akikben annyira bíztál, és tudni, hogy a legcsekélyebb tiszteletet sem tanúsítják irántad. Az élet valójában egy vesztes és győztes játék, és úgy tűnik, hogy megint vesztettem. Ami maradt nekem, az a szomorúság.

Ami a legszomorúbbá tesz, ha az életemet nézem, az az, hogy látom, hogy hány ember segíthetne nekem, de inkább még jobban lehúznak.Ne bízz senkiben.Ha olyat akarsz, akiben megbízhatsz, akkor bízz magadban, és csakis magadban.

Soha nem késő legyőzni a szomorúságot, ebben az életben minden múlandó. Tudom, hogy most fáj, hogy nehéz, hogy úgy tűnik, hogy soha nem múlik el, de már annyiszor legyőztem, most nem fogom elveszíteni a szomorúságnak.

Boldognak lenni jobb, mint szomorúnak lenni, igen. De ez nem könnyű, és nem választás kérdése. Az élet akkor lep meg, amikor a legkevésbé számítasz rá, és olyan szomorúságot hoz, amire nem számítottál. A jövő olyan bizonytalan, hogy az már fáj. Vajon elmúlik-e valaha ez a szomorúság?

A szomorúság kopogtatott az ajtón és belépett, most itt van, és ő az egyetlen társaságom. Őszintén szólva nem tudom, mit kezdjek vele.